A szenvedelmes kertész - azon túl, hogy ebben a rettenetes kánikulában éjjel-nappal öntöz az esővizes ciszternából - már az őszi kerti munkák tervét forgatja elméjében.
Mit tehetünk a kánikula végnapjaiban?
Három jó tanács.
1. A letermett ágyásokat takarjuk. Alkalmas minden zöld vagdalék, széna, de ilyenkor már a legjobb: a szalma. Aratás után a legkönnyebb néhány kisbálát beszerezni. Tároljunk ilyenkor inkább kicsit többet, mint amennyinek szükségét érezzük. Jól jön majd jövőre! A letermet ágyás földjét ásóvillával forgassuk meg, és takarjuk vastagon szalmával. A szalma nem engedi annyira kiszáradni a talajt, esélyt ad a talajban lakó organizumusoknak - a túlélésre. Tavasszal az egész télen kinmaradt mulcs melegít, vetés előtt már beforgatható.
2. Most jön jól a wc-papír! A felesleges papírhengereket többnyire kidobjuk vagy eltüzeljük - pedig van lehetőség jobb hasznosításra. Negyed ív újságpapíral csavarjuk be a henger egyik oldalát, a kilógó részt tűrjük vissza: kis papírcserepeket nyerünk. Ezeket a hengereket töltsók meg földdel. Kész a palántanevelő konténer! Most kiváltképpen kapóra jön. Szent István nap után meg lehetne kezdeni a szamóca (közkedvelt nevén: eper) palántázását. Ez lényegében a kis kacsokon megjelenő hajtások szétültetéséből áll. Erre az aszály miatt most nincs esély. De megelőzhetjük magunkat, ha a kis hajtásokat az előkészített wc-papír hengerekbe gyökereztetjük. Ne vágjuk le a növényt a kacsokról, ez biztosítja a túlélést! Ezeket a kis konténereket könnyű locsolni (kevés vizet igényel), szeptember végére - amikor a talaj kellőképpen nedves lesz - már leválaszthatjuk a kacsokról a hajtásokat, és a kis növényeket szétültethetjük.
3. Minden évben ületetk szabad földbe áttlelő saláta magot (ált. Téli vajfej fajtát). Ennek elvetésére most esély sincs, pedig nálunk legkésőbb szeptember első napjaiban el kell vetni a magot, hogy télre megfelelő méretű, áttelelni képes növények fejlődjenek. Ezért elvégzem a talajelőkészítést az 1. pontban leírt módon. A szalmával takart felületet (még vetés előtt) folyamatosan öntözöm. Amikor úgy ítélem, kellő mélységben átnedvesedett, a szalmatakarást félrekotorva kis ültetőárkokat húzok. Elvetem a magot, aztán az ültetőárkok fölé is vékonyan visszahúzom a szalmatakarást. A kelő magok 8-10 nap múlva jelentkeznek, ilyenkor nagyon óvatosan helyet csinálok nekik, de a szalmatakarás egész télen át oltalmazójuk marad most a tüzes nap, majd később ellenkezőleg: a téli fagyok ellen.
Mit tehetünk a kánikula végnapjaiban?
Három jó tanács.
1. A letermett ágyásokat takarjuk. Alkalmas minden zöld vagdalék, széna, de ilyenkor már a legjobb: a szalma. Aratás után a legkönnyebb néhány kisbálát beszerezni. Tároljunk ilyenkor inkább kicsit többet, mint amennyinek szükségét érezzük. Jól jön majd jövőre! A letermet ágyás földjét ásóvillával forgassuk meg, és takarjuk vastagon szalmával. A szalma nem engedi annyira kiszáradni a talajt, esélyt ad a talajban lakó organizumusoknak - a túlélésre. Tavasszal az egész télen kinmaradt mulcs melegít, vetés előtt már beforgatható.
2. Most jön jól a wc-papír! A felesleges papírhengereket többnyire kidobjuk vagy eltüzeljük - pedig van lehetőség jobb hasznosításra. Negyed ív újságpapíral csavarjuk be a henger egyik oldalát, a kilógó részt tűrjük vissza: kis papírcserepeket nyerünk. Ezeket a hengereket töltsók meg földdel. Kész a palántanevelő konténer! Most kiváltképpen kapóra jön. Szent István nap után meg lehetne kezdeni a szamóca (közkedvelt nevén: eper) palántázását. Ez lényegében a kis kacsokon megjelenő hajtások szétültetéséből áll. Erre az aszály miatt most nincs esély. De megelőzhetjük magunkat, ha a kis hajtásokat az előkészített wc-papír hengerekbe gyökereztetjük. Ne vágjuk le a növényt a kacsokról, ez biztosítja a túlélést! Ezeket a kis konténereket könnyű locsolni (kevés vizet igényel), szeptember végére - amikor a talaj kellőképpen nedves lesz - már leválaszthatjuk a kacsokról a hajtásokat, és a kis növényeket szétültethetjük.
3. Minden évben ületetk szabad földbe áttlelő saláta magot (ált. Téli vajfej fajtát). Ennek elvetésére most esély sincs, pedig nálunk legkésőbb szeptember első napjaiban el kell vetni a magot, hogy télre megfelelő méretű, áttelelni képes növények fejlődjenek. Ezért elvégzem a talajelőkészítést az 1. pontban leírt módon. A szalmával takart felületet (még vetés előtt) folyamatosan öntözöm. Amikor úgy ítélem, kellő mélységben átnedvesedett, a szalmatakarást félrekotorva kis ültetőárkokat húzok. Elvetem a magot, aztán az ültetőárkok fölé is vékonyan visszahúzom a szalmatakarást. A kelő magok 8-10 nap múlva jelentkeznek, ilyenkor nagyon óvatosan helyet csinálok nekik, de a szalmatakarás egész télen át oltalmazójuk marad most a tüzes nap, majd később ellenkezőleg: a téli fagyok ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése